A település története

Valószínűleg már 7000 évvel ezelőtt is lakott volt Felsőpulya környéke. Az 1930-as évek óta szokatlanul  nagy számú régészeti lelet szolgáltat bizonyítékot arra, hogy térségünkben –a kőkorszaki kultúrák után – kialakultak a bronzkori és kora vaskori (Kr. e. 700-400) kultúrák is, és már jóval időszámításunk előtt olvasztottak vasat.

A La- Tène – korszakból, vagyis a Kr. e. 400-tól a rómaiak Krisztus születése körüli inváziójáig terjedő időszakból származnak olyan kelta leletek, amelyek a vasipar rendkívüli fejlődésére utalnak.

A Krisztus utáni első évszázadban számos települést alapítottak térségünkben a rómaiak. Közülük az egyik feltehetőleg Ober- és Mittelpullendorf között helyezkedett el, és „Bulla” vagy „Pulla” néven emlegették. Amikor a népvándorlás viharos időszakában ( a 4. század vége) germán népek vonultak be a Római Birodalom területére, a rómaiak fokozatosan visszavonultak a pannon vidékről. A következő néhány évszázadban a különböző germán törzsek után az avarok és a szlávok követték őket. Nem sokkal 800 előtt Nagy Károly megsemmisítette az avar birodalmat, létrehozta a Karoling Ostmark-ot és a területet frank és bajor telepesekkel gyarmatosította.

A 907-es pressburgi csatában a szíriai sereg vereséget szenvedett a keletről előre nyomuló magyarokkal szemben, és ezzel térségünkben megszűnt a német fennhatóság.

Az újonnan kialakuló magyarországi államszerkezet részévé vált.

Új nyugati határuk biztosítása és védelme érdekében a magyarok a 10. század végén kezdték meg saját védelmi vonaluk (Gyepü) kiépítését. Ezt a gyéren lakott védelmi övezetet mesterségesen tették nehezen elérhetővé, és nomád, lovas határőrök tartottak őrjáratokat. A védelmi vonal bizonyos pontjain voltak átjárók, amelyeken keresztül ki lehetett jutni az idegen területekre. Az egyik ilyen fontos és ezért jó őrzött pont volt nagy valószínűséggel Ober- és Mittelpullendorf környéke lehetett. Majd idővel kisnemesi határőrök telepedtek le és alapítottak egy szabad magyar határőr települést. Ezek a kisnemesek közvetlenül a királynak voltak alárendelve és csupán füldadót kellett fizetniük. A 13. század közepétől a „Gyepüt” fokozatosan felszámolták, mivel ez a rendszer már nem volt korszerű, ahogy azt a mongolokkal szembeni 1241-es sikertelen védekezés is mutatta. A helyére stabilabb, kőből épült végvárak épültek. Míg Felsőpulya szabad kisnemes határőr településként nem állt uradalmi fennhatóság alatt, Középpulya hamarosan a Landsee vár és uradalom alá került. Ez azt eredményezte, hogy mindkét városrészen eltérő módon viszonyultak a fejlesztéshez.

A mai város első dokumentált említése az 1225-ös évből származik. Ez a II. András királytól származó oklevél, amely megerősíti a klostermarienbergi apátságnak adományozott korábbi adományokat, egy „Pule majoris et minoris” létezéséről számol be. Valószínű azonban, hogy a mai Közép- és Felsőpulya településekről van itt szó, mivel Felsőpulya ebben az időben közvetlenül a király uralma alatt állt. Egy 1378-as évből származó oklevélben tűnik fel először a „Felpula” és a „Felsöpulya” nevek. Egy évszázaddal később a „Püllendorf” német név található meg Sopron város egyik dokumentumában. Ezek előtt a nevek előtt a középkori dokumentumokban újra és újra a „Nobile (nems) de Pula” megnevezések bukkannak fel.

Güns várásnak 1532-es hetekig tartó, de végül sikertelen török ostroma súlyosan érintette Felsőpulya és Középpulya lakosságát. A környék számos települését lerombolták, a lakosságot megölték vagy rabszolgának elhurcolták. A szétdúlt és szinte elnéptelenedett falvakba később horvátokat, és német földműveseket is telepítettek be.

Úgy tűnik, hogy a pulyai lakosok örökösen lázadó alattvalók voltak. A 16. század 2. feléből számod olyan írásos bizonyíték maradt fenn, amelyekben a pulyai nemeseket és a nem szabadokat is egyaránt vádolták különböző bűncselekményekkel. Így került sor 1576-ban egy perre, mert a pulyaiak évtizedeken át tartó aktív marhacsempészetet folytattak Ausztriába. Az uralkodók hiába próbálták az alattvalókat „általános büntetőparancsokkal” – a legszigorúbb büntetésekkel fenyegetve – távol tartani a „harmincadadó nélküli kereskedelemtől”. Az első büntetőparancsot a „pulyai csempészet” ellen 1575-ben hozták, 3 évvel később került sor a következőre. II. Rudolf császár 1575-ben kiadott új büntetőparancsa az „engedetlen pulyaiak és horvátok” ellen azzal vádolja őket, hogy a „felettébb káros szarvasmarhakezeléssel és csempészettel” a legsúlyosabb mértékben károsították meg a császári kamarai vagyont.

Egy 1597-es jelentésből kiderül a pulyaiak soha nem fizették be az előírt adókat, ráadásul az illetékes hivatalnokokat még fegyverrel is megfenyegették. Az 1687-es évig szinte szabályos rendszerességgel jelentek meg császári büntetőparancsok a pulyaiak marhacsempészete ellen. 1578-ba II. Rudolf a Landsee uradalom hat településének adta meg azt a kiváltságot, hogy a szabad éves piacokat heti vásárként is megtarthassák. Bár soha nem viselte a vásár címet, Középpulya is ide tartozott. A település jogi helyzete miatt azonban alig változott valami.

Csak Mária Terézia parasztokat védő rendelet (1776) hozott érezhető könnyebbséget a paraszti alattvalók számára. Bár a parasztoknak még nem volt saját földtulajdonuk, a robotot és a földesúri adó beszedését eltörölték. Az is említésre méltónak tűnik, hogy egy 1831-es beszámoló szerint Mária Terézia császárné „… évek óta Felsőpulyáról hozatta a sárgabarackot, kiváló íze és szépsége miatt”.

A 16. század végén a reformáció, a földesurak támogatásával, Felsőpulya területére is eljutott.  Egy reformista prédikátor dolgozott Középpulyán, de elveszítette állását az 1605-1609-es Bocskai-felkelés során, melynek következtében Felső- és Középpulya megsemmisült. Az evangélikus prédikátorok 1637-ig folytathatták munkájukat, de ugyanebben az évben megkezdte rekatolizálást a földesúr, galántai gróf Esterházy Miklós.