Számos régészeti bizonyíték van arra, hogy a mai Felsőpulya területe 7000 éves településtörténetre vezethető vissza.
Már a kelták (Kr.e. 500), majd a rómaiak is jelentős vasipart működtettek a felsőpulyai medencében, amint azt a felsőpulyai önkormányzati hivatalban található „Őskori és kora történelmi vasipar“ bemutatóterem is lenyűgözően bizonyítja.
A 10. évszázad vége
A város eredete a 10. század végén egy magyar határőr településből alakult ki. Ezért nem meglepő, hogy Felsőpulya – a dél-burgenlandi Warttal együtt – az egyetlen zárt magyar etnikai és nyelvi sziget az osztrák szövetségi területen. A horvát nyelvűek már régóta csatlakoztak hozzájuk és kialakult egy olyan vegyes nyelv, amelyet máig is beszélnek.
Már a „Drinoczy Nachlese”*, Középpulya egykori piacterének 1833-as krónikája arról számol be, hogy a Strombach nem csak a malmok működtetéséhez szállított elegendő vizet, hanem ízletes rákokban is bővelkedett.
A folyami rákot akkoriban általában nagy mennyiségben használták fel a konyhán. Kellemes táplálékként nagyon nagyra értékelik és sokféle elkészítési móddal ízletes és népszerű ételeket készítenek belőle. Ezért váltak ezek is keresett árucikké és a madárfogás (!) mellett további bevételi forrássá Felsőpulya lakói számára, főleg mivel a helyi lakosok között ügyes kereskedők is voltak, akiknek a kereskedelmi kapcsolataik egészen Nikitas montenegrói király udvaráig is elértek.
Még a múlt században, főleg a két világháború közötti időben és az azt követő években, az felsőpulyai rák eljutott többek között a bécsi piacokra is. Emiatt elkerülhetetlen volt, hogy a környező települések lakói, de még a bécsi vásárlók is, egyre gyakrabban használtál a „Krebsler” kifejezést, ha az felsőpulyaiakról beszéltek.
Természetesen a megnevezést gyakran lekezelően használták, ahogyan az a becenevekkel lenni szokott.
Az utóbbi évtizedekben azonban helyenként megváltozott a lakosok történelmi tudatossága. Így volt ez Felsőpulyán is, ahol egyre többen azonosultak a rákkal és a „Rákokkal”. Ennek eredményeként a rák egyre inkább a város jelképes alakjává vált.
És ki tudja, ha ma adnák ki a városi oklevelet, akkor talán a város címerében a rák is megtalálható lenne (az oroszlán mellett a felsőpulyai kisnemesek jelképeként és a két kalásszal körülvett ekevas lenne a középpulyai paraszti lakosság jelképe).
*Ernst Lex tanácsos, a kalibrációs- és földmérési hivatal tisztviselője és szenvedélyes hobbi történész részleteket jelentetett meg a „Drinoczy’s Nachlese” krónikából (lefordítva, magyarázatokkal és kiegészítésekkel ellátva a „Gemeinde” című felsőpulyai plébániai lap 1977. júniusi és szeptemberi, illetve 1978. márciusi kiadásaiban.)
Felsőpulya köszség fejlődése
Valószínűleg már 7000 évvel ezelőtt is lakott volt Felsőpulya környéke. Az 1930-as évek óta szokatlanul nagy számú régészeti lelet szolgáltat bizonyítékot arra, hogy térségünkben –a kőkorszaki kultúrák után – kialakultak a bronzkori és kora vaskori (Kr. e. 700-400) kultúrák is, és már jóval időszámításunk előtt olvasztottak vasat.
A La- Tène – korszakból, vagyis a Kr. e. 400-tól a rómaiak Krisztus születése körüli inváziójáig terjedő időszakból származnak olyan kelta leletek, amelyek a vasipar rendkívüli fejlődésére utalnak.
A Krisztus utáni első évszázadban számos települést alapítottak térségünkben a rómaiak. Közülük az egyik feltehetőleg Ober- és Mittelpullendorf között helyezkedett el, és „Bulla” vagy „Pulla” néven emlegették. Amikor a népvándorlás viharos időszakában ( a 4. század vége) germán népek vonultak be a Római Birodalom területére, a rómaiak fokozatosan visszavonultak a pannon vidékről. A következő néhány évszázadban a különböző germán törzsek után az avarok és a szlávok követték őket. Nem sokkal 800 előtt Nagy Károly megsemmisítette az avar birodalmat, létrehozta a Karoling Ostmark-ot és a területet frank és bajor telepesekkel gyarmatosította.
A 907-es pressburgi csatában a szíriai sereg vereséget szenvedett a keletről előre nyomuló magyarokkal szemben, és ezzel térségünkben megszűnt a német fennhatóság.
Az újonnan kialakuló magyarországi államszerkezet részévé vált.
Új nyugati határuk biztosítása és védelme érdekében a magyarok a 10. század végén kezdték meg saját védelmi vonaluk (Gyepü) kiépítését. Ezt a gyéren lakott védelmi övezetet mesterségesen tették nehezen elérhetővé, és nomád, lovas határőrök tartottak őrjáratokat. A védelmi vonal bizonyos pontjain voltak átjárók, amelyeken keresztül ki lehetett jutni az idegen területekre. Az egyik ilyen fontos és ezért jó őrzött pont volt nagy valószínűséggel Ober- és Mittelpullendorf környéke lehetett. Majd idővel kisnemesi határőrök telepedtek le és alapítottak egy szabad magyar határőr települést. Ezek a kisnemesek közvetlenül a királynak voltak alárendelve és csupán füldadót kellett fizetniük. A 13. század közepétől a „Gyepüt” fokozatosan felszámolták, mivel ez a rendszer már nem volt korszerű, ahogy azt a mongolokkal szembeni 1241-es sikertelen védekezés is mutatta. A helyére stabilabb, kőből épült végvárak épültek. Míg Felsőpulya szabad kisnemes határőr településként nem állt uradalmi fennhatóság alatt, Középpulya hamarosan a Landsee vár és uradalom alá került. Ez azt eredményezte, hogy mindkét városrészen eltérő módon viszonyultak a fejlesztéshez.
A mai város első dokumentált említése az 1225-ös évből származik. Ez a II. András királytól származó oklevél, amely megerősíti a klostermarienbergi apátságnak adományozott korábbi adományokat, egy „Pule majoris et minoris” létezéséről számol be. Valószínű azonban, hogy a mai Közép- és Felsőpulya településekről van itt szó, mivel Felsőpulya ebben az időben közvetlenül a király uralma alatt állt. Egy 1378-as évből származó oklevélben tűnik fel először a „Felpula” és a „Felsöpulya” nevek. Egy évszázaddal később a „Püllendorf” német név található meg Sopron város egyik dokumentumában. Ezek előtt a nevek előtt a középkori dokumentumokban újra és újra a „Nobile (nems) de Pula” megnevezések bukkannak fel.
Güns várásnak 1532-es hetekig tartó, de végül sikertelen török ostroma súlyosan érintette Felsőpulya és Középpulya lakosságát. A környék számos települését lerombolták, a lakosságot megölték vagy rabszolgának elhurcolták. A szétdúlt és szinte elnéptelenedett falvakba később horvátokat, és német földműveseket is telepítettek be.
Úgy tűnik, hogy a pulyai lakosok örökösen lázadó alattvalók voltak. A 16. század 2. feléből számod olyan írásos bizonyíték maradt fenn, amelyekben a pulyai nemeseket és a nem szabadokat is egyaránt vádolták különböző bűncselekményekkel. Így került sor 1576-ban egy perre, mert a pulyaiak évtizedeken át tartó aktív marhacsempészetet folytattak Ausztriába. Az uralkodók hiába próbálták az alattvalókat „általános büntetőparancsokkal” – a legszigorúbb büntetésekkel fenyegetve – távol tartani a „harmincadadó nélküli kereskedelemtől”. Az első büntetőparancsot a „pulyai csempészet” ellen 1575-ben hozták, 3 évvel később került sor a következőre. II. Rudolf császár 1575-ben kiadott új büntetőparancsa az „engedetlen pulyaiak és horvátok” ellen azzal vádolja őket, hogy a „felettébb káros szarvasmarhakezeléssel és csempészettel” a legsúlyosabb mértékben károsították meg a császári kamarai vagyont.
Egy 1597-es jelentésből kiderül a pulyaiak soha nem fizették be az előírt adókat, ráadásul az illetékes hivatalnokokat még fegyverrel is megfenyegették. Az 1687-es évig szinte szabályos rendszerességgel jelentek meg császári büntetőparancsok a pulyaiak marhacsempészete ellen. 1578-ba II. Rudolf a Landsee uradalom hat településének adta meg azt a kiváltságot, hogy a szabad éves piacokat heti vásárként is megtarthassák. Bár soha nem viselte a vásár címet, Középpulya is ide tartozott. A település jogi helyzete miatt azonban alig változott valami.
Csak Mária Terézia parasztokat védő rendelet (1776) hozott érezhető könnyebbséget a paraszti alattvalók számára. Bár a parasztoknak még nem volt saját földtulajdonuk, a robotot és a földesúri adó beszedését eltörölték. Az is említésre méltónak tűnik, hogy egy 1831-es beszámoló szerint Mária Terézia császárné „… évek óta Felsőpulyáról hozatta a sárgabarackot, kiváló íze és szépsége miatt”.
A 16. század végén a reformáció, a földesurak támogatásával, Felsőpulya területére is eljutott. Egy reformista prédikátor dolgozott Középpulyán, de elveszítette állását az 1605-1609-es Bocskai-felkelés során, melynek következtében Felső- és Középpulya megsemmisült. Az evangélikus prédikátorok 1637-ig folytathatták munkájukat, de ugyanebben az évben megkezdte rekatolizálást a földesúr, galántai gróf Esterházy Miklós.
A pulyai parasztok számára az 1848-as forradalmi év hozta el a várva várt felszabadulást; a nemesek ez által csak nagyobb földbirtokosok voltak. Néhányan eladták birtokaikat és elköltöztek Felsőpulyáról, mivel máshol is volt földbirtokuk. Mások viszont a következő években el is szegényedtek. Csupán a Rohonczy család képviselői jutottak a következő években magasabb tisztségekhez. 1853-ban létrehoztak Felsőpulyán egy császári-királyi adóhivatalt – a korábbi elutasító megítélés ellenére. Ezáltal egy fontos alapkövet raktak le a mai önkormányzathoz vezető úton. További lépés volt ezen az úton, hogy egy évvel később létrehozták a széki járási hivatalt (a mai járási közigazgatásnak felel meg). A hivatalok Felsőpulyán való központosítása miatt Középpulya közigazgatási funkció nélkül maradt, ami nem igazán volt kedvező hatással a település fejlődésére. A falu csak kis mértékben bővült; a település ma is nagyon vidéki megjelenésű: A házak az oromzatos oldalukkal néznek az utcára, a lakóházakhoz gyakran hozzácsatlakoznak még a gazdasági épületek.
Középpulya csupán a közös plébánia katolikus anyaegyházaként jutott fontos szerephez. A gazdasági fellendülést Felsőpulya számára a soproni császári és királyi városvezetés által megadott éves piaci engedély hozta meg, ami által végül közigazgatási- és bírósági körzetként központtá vált. Ezt a közigazgatási struktúrát még Burgenland 1921-es Ausztriához való csatlakozása után is megtartották, ezzel megteremtették egy fontos előfeltételét Felsőpulya városi rangra emelésének.
A felsőpulyai helyi tűzoltóságot Georg Rohonczy hadnagy tábornok alapította 1890-ben; 1908-ban Felsőpulya csatlakozott a Sopron-Kőszeg vasútvonalhoz.
Az első világháború alatt a legtöbb felsőpulyai férfi a magyar ezredben szolgált. Bár a háború közvetlenül nem érintette őket, az elkötelezett felsőpulyaiak Georg Rohonczy özvegyének és Andreas Robicza nyugalmazott főszolgabírónak a gondozása és anyagi támogatása alatt az erődben létrehoztak egy több mint 30 ágyas sürgősségi kórházat. Mintegy 200 háborús sebesültet kezeltek és ápoltak itt, 37 felsőpulyai férfi az első világháború harcszínterein maradt.
Az első világháború vége után 1919 tavaszán Kun Béla vezetésével kikiáltották a tanácsköztársaságot. A polgármester és a városi tanácsok helyébe a nem megválasztott „Munkás-, Katona- és Paraszttanácsok” Szervező Bizottsága lépett és a csendőrséget a „Vörös Gárda” váltotta fel. A magyarországi proletáruralom 1919 augusztusi bukása után visszahelyezték korábbi tisztségeikbe a korábbi felsőpulyai polgármestert és a községi tanácsokat; a felsőpulyai kommunisták a községük közbenjárásával megmenekültek a bűntetőeljárás alól, miután ígéretet tettek arra, hogy a jövőben többé nem zavarják a nyugalmat és a rendet, és soha többé nem lesznek politikailag aktívak.
Burgenland Ausztriához való csatolása nem volt teljesen problémamentes: az 1920-es év elejétől Nyugat-Magyarországon felerősödtek a trianoni békeszerződés elleni tiltakozások; Felsőpulya többnyire magyarokból álló lakossága úgy érezte, hogy Bécs teljesen figyelmen kívül hagyta őket a döntéshozatalnál. A magyar partizánok felkelése nem tudta megakadályozni a csatlakozást, amelyet november végén hajtottak végre az osztrák csendőrcsapatok segítségével.
A járás közigazgatási területe 1920 után a magyarországi időszakhoz képest jelentősen kibővült. Most már a járási külváros fejlesztését is meg lehetett kezdeni. Először a kórház építését kezdték meg, amelyet 1929-ben adtak át a nagyközönségnek. Néhány évvel később következett a tisztviselői házak építése és a hivatal épületének a felújítása, amelyben a járási bíróságot, a csendőrséget, a földmérési hivatalt és a postát helyezték el.
A harmadik birodalomnak sem ideje, sem lehetőségen nem volt, hogy folytassa azt, amit eddig oly sikeresen felépített. A második világháború utolsó napjaiban még heves harcok folytak a felsőpulyai vasútállomás épületéért. A Neugasse-ban található orosz katonai temető a mai napig emlékeztet erre a szomorú eseményre. Ebben az időszakban a körházat is súlyosan érintették a háborús események; átmenetileg orosz katonai kórházként szolgált.
Az ötvenes években a járási külvárosban gyors felfelé ívelő fejlődés következett be.
Fokozott várospolitikai intézkedések váltak szükségessé az iskola- és lakásépítés, a területrendezés, az útépítés, a csatornázás, a szemétszállítás é a vízellátás területén, amelyeket a következő évtizedekben sikeresen meg is tudtak valósítani.
1958-ig a három önálló település, Felső-, Közép- és Alsópulya egy közigazgatási közösséget alkotott. Ebben az évben egyesítették Felső- és Középpulyát; Alsópulyával 1970-ig továbbra is fennmaradta közigazgatási közösség. 1975-ben Felsőpulya egy kettős ünneplésre készült: egyrészt 750 évvel ezelőtt említették először írásosan a község nevét, másrészt ebben a jubileumi évben kapta meg Felsőpulya, Burgenland immár hetedik városa, a városi jogot.
A várossá emelés nem csak az eddigi teljesítmények értékelése volt, hanem egy megbízás és kihívás is egyben, hogy a továbbfejlesztéshez új célokat tűzzenek ki.
![[Translate to Ungarisch:] Plakat mit Termin und Details](/fileadmin/_processed_/6/8/csm_SI_Adventkonzert2024_002__a73edf3010.jpg "[Translate to Ungarisch:] Plakat mit Termin und Details")
![[Translate to Ungarisch:] detaillierte Informationen mit Link](/fileadmin/_processed_/9/8/csm_BMV_neuesPfandsystem_68ccbb2416.png "[Translate to Ungarisch:] detaillierte Informationen mit Link")
